Kérdés persze, mit tartunk első szerelemnek. Az óvodában,

kisiskolásként bimbózó vonzalmakat, a később mámorba ringató

plátói érzelmeket egy elérhetetlen vagy elérhetetlennek vélt

valaki iránt, vagy az első "valódi" kapcsolatot, amelyben

szeretünk, és amelyben viszontszeretnek.

 

Talán utóbbit nevezhetnénk igazán joggal első szerelemnek,

hiszen ez az az élmény, amelyre később valamennyien

emlékezünk. Az első érzelmekre, az első erotikus élményekre, az

első igazi párkapcsolatra. Nagyon fontos, hogy ebben az

időszakban milyen benyomások, tapasztalatok érnek bennünket,

hiszen ezek az első élmények nagyban meghatározzák a későbbi

párválasztásainkat, kapcsolatainkat is.

 

A legtöbb ember ugyanis jellemzően hasonló típusú párokat

választ magának élete során - az elsőhöz hasonló típusúakat.

Ahogyan első szerelmünk bánik velünk, azt tapasztalatok híján

hajlamosak lehetünk etalonnak gondolni, de legalábbis elfogadni

és normálisnak hinni. Gond csak akkor van, ha esetleg mégsem

az, mégis, a későbbiek során is ezt keressük aktuális

társunkban.

 

Az első szerelem rengeteg mindenre tanít. Egy egészséges

párkapcsolat kialakításának és fenntartásának képességére,

kölcsönös bizalomra, gondoskodásra, egy kapcsolatban felmerülő

esetleges problémák, helyzetek kezelésére, a szerelmünkkel való

(huzamosabb) együttlétre, egymás megismerésére, elfogadására.

 

Az első szerelemhez hasonlóan az első csalódás is mély nyomokat

hagyhat. Van, hogy ez defenzívvé tesz a másik nemmel szemben,

és érzelmeinket a következőkben tudatosan próbáljuk irányítani

egy újabb csalódást elkerülni akarván. Később persze rájövünk,

hogy nem a csalódás elkerülésére, hanem egy mindkét fél

számára boldog, teljes kapcsolat megteremtésére kellene inkább

törekednünk, hiszen ha valami véget ér, az szükségképpen borús,

ám addigra már megannyi gyönyörű élmény gazdagítja életünket a

kapcsolatnak köszönhetően.